Koszovó 2008 óta Európa legfiatalabb állama, jelenleg százöt ország és a koszovói albánok szerint. Mindeközben a szerbek szerint a terület a szerbek „bölcsője” és Szerbia déli tartománya. Negyvennégy ország nem ismeri el függetlennek. Természetesen nehezen változtat azon a tényen bármit is az ország jogi állása, hogy lakóinak cca. 93%-a albán és csupán cca. 5%-a szerb. Az alábbi térképen vörössel az albánok, kékkel a szerbek szerepelnek. Az északi, szürke rész szintén a szerbeket reprezentálja, azonban ők bojkottálták a népszámlálást, ezért jelölték őket más színnel.
Bár a háború már huszonöt éve lezárult, az északi – szerbek által lakott – tartományokban az elmúlt időszakban tüntetések (sajnos magyar sebesültekkel), sőt fegyveres összetűzések is történtek, így jelenleg a Balkán-térség egyik legforróbb pontja. Úgy gondoltam, ideális terep tehát, hogy a saját szemünkkel is megtekintsük az ország északi részét, ugyanis kérdéses, hogy a jelenlegi (törékeny) helyzet meddig áll fenn. Felkerestem a Belgrádban élő Luka barátomat, hogy lenne-e kedve velem tartani, aki további két barátját is beszervezte, így alapvetően négyen (három szerb és én, mint magyar) terveztünk nekivágni Észak-Koszovónak. Kissé elbátortalanított a külügyminisztériumnak az országra vonatkozó információja, amelyben felhívják a figyelmet, hogy a négy észak-koszovói önkormányzat területét kerüljük el. Rövid tájékozódás és információgyűjtés után azonban úgy véltük, belevágunk a túrába. Itt kell megjegyeznem, hogy az utazásunk során egyetlen pillanatra sem éreztük magunkat veszélyben, mind a szerb-, mind az albán többségű részen barátságosan fogadtak minket. Talán nehezített pályának számított, hogy szerbekkel utaztam együtt, azonban szerencsére úriember módjára megtartották kérésemet, és nem történt semmilyen provokáció vagy incidens, amit innen is köszönök nekik.
Koszovó nem nagy ország (10.887 km2 – Somogy és Zala megye együtt), ezért úgy döntöttünk, ha már meglátogatjuk az északi országrészt, igazán illene egy körutazást is tenni. Főként Prizren vonzott, úgyhogy összeszedtük azokat a látnivalókat, amelyeket meg szeretnénk nézni és készítettünk egy négy nap alatt megtehető, minél több látnivalót magában foglaló útitervet. Kiindulási pontunk Belgrád volt, innen Novi Pazar következett, majd az (adminisztratív) határt Brnjaknál léptük át. Talán ez az „adminisztratív” határ elnevezés egy kis magyarázatra szorul. Mivel Belgrád a mai napig Szerbia részének tekinti Koszovót, így nyilvánvalóan nem ismeri el annak függetlenségét és határait. A háborút (és Belgrád NATO bombázását) az ENSZ BT 1999. június 10-i határozata zárta le, amely azonban akkor szintén nem ismerte el független államként Koszovót, mert lényegében nem két különálló állam háborúja volt, hanem az UÇK és Jugoszlávia harca. Pristina „csak” 2008-ban kiáltotta ki a függetlenségét. Koszovói szempontból tehát egyszerű a képlet, hiszen független államként nemzetközi határokkal rendelkezik. Szerb szempontból ez a határ azonban csak a Koszovó és Metohija Autonóm Tartománynak az adminisztratív határa, így Szerbia belső határa. Ez felvet egy érdekes helyzetet is: amennyiben Észak-Macedóniából érkezünk Koszovóba és ott kapunk egy pecsétet az útlevelünkbe, akkor később Koszovó irányából nem fognak beengedni Szerbiába, ugyanis jogilag (szerb szempontból) illegális határátlépés történt Macedónia felől, mivel ott semmilyen szerb hivatalos szerv nem kezelte az útlevelünket.
De talán térjünk vissza az utazáshoz: az első estét Mitrovicában töltöttük, másnap meglátogattuk a banjskai kolostort, illetve a Gazimestan emlékművet Rigómezőn (Kosovo Polje, Fushë Kosova), hogy a második estét a koszovói fővárosban, Pristinában töltsük. Harmadik nap megtekintettük a gračanicai kolostort, majd a Šar-hegységen keresztül elértük Prizrent, ami után meglátogattuk a gyönyörű Dečani kolostort. Harmadik esténket Pećben (Pejë) töltöttük. A negyedik nap Montenegró északi részén keresztül hazatértünk és megpihentünk Belgrádban. Amint látható, elsősorban a szerbekkel kapcsolatos történelmi emlékeket tekintettük meg, ugyanis számos középkori kolostor maradt épen a területen, ezen kívül útitársaimat is nyilvánvalóan a saját történelmük érdekelte. Nem tartom kizártnak, hogy a jövőben egy koszovói túrát egy koszovói albánnal tegyek meg, mindig érdekes két oldalról megvizsgálni azt a bizonyos érmét. Ezt a törekvésemet igyekszem minél jobban érvényesíteni az ország történelméről szóló bejegyzéseknél is.
A fenti térképen megtekinthető a túránk útvonala. A felső, „Koszovó 2024” felirattól balra található nyílra kattintva több részlet is megjelenik, itt ki lehet választani napra lebontva is az útvonalakat. Érdekes, hogy a Google Maps nem enged közvetlen útvonalat tervezni Szerbiából Koszovóba (nyilván a konfliktus miatt), csak Montenegró vagy Észak-Macedónia felé kerülve. Ezért van két „első nap” réteg.
A következő blogposztokban szeretném bemutatni Koszovó történelmét és nagyvonalakban felvázolni, hogy mi vezetett a XX. század végi véres eseményekig. Hazánkból nézve talán fehér folt ez a vidék, ezért remélem, tudok új, érdekes információkkal is szolgálni. A következő posztban a (koszovói) albán etnogenezissel foglalkozunk kicsit.
Vélemény, hozzászólás?